Alexandra Bracken: Sötét ​elmék (Sötét elmék 1.) /video/

Felüdülés volt egy olyan disztópia, ami végre egy kicsit különbözik a többitől. Szerethető karakterek, akciódús események. Egy percig sem unatkoztam az olvasása közben. Alig vártam, hogy kiderüljön, hogy mi miért is van. És még film is várható belőle!!!!!

Fülszöveg:
Egy ​​nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

Vélemény:

Idézet:
  "Lehajtottam mellé a fejemet a párnára. Súgva, mert nem voltam elég bátor, hogy hangosabban mondjam, elmeséltem, mi történt, mielőtt a tizedik születésnapom éjszakáján lefeküdtem, hogyan ébredtem fel, és vártam a szokásos szülinapi palacsintát. Hogyan zártak be a garázsba, mint valami vadállatot. És amikor ez a történet véget ért, elmondtam neki, mi történt Sammel. hogy én voltam Sam mellett Dagi, aztán már nem, mert aztán nem voltam semmi neki.
  Torkom égett, amikor befejeztem. Liam felém fordította arcát. Egy lélegzetvételnyi tér sem volt közöttünk.
  -Soha - szólalt meg egy idő után. - Soha, soha, soha. Soha nem felejtelek el téged."

Csillag: