Fülszöveg:
Alauda a születésétől fogva tudta, ki lesz a párja. De mi van, ha a fiú az Állam ellensége?
A pusztító Hosszú Tél során a világ lakosságának a fele odaveszik, az Állam utána még éveken át csatározik a Fogékonyaknak nevezett különleges képességgel született emberi lényekkel.
A tizenhét éves Alauda Greene, az Állam alapítóinak egyik utolsó leszármazottja, tudja a dolgát: keményen tanulni és mintapolgárrá válni, hogy ősei nyomdokába léphessen. Az életét a születése pillanatától elrendezték, és alig várja, hogy leérettségizzen és megkezdhesse közös életét Beckkel, a fiúval, akit szeret, amióta az eszét tudja.
Ám Beck eltűnik, miután megvádolják, hogy Fogékony, és hogy merényletet tervez Alauda ellen. A lány meggyőződve, hogy az Állam tévedett, összetört szívvel a fiú keresésére indul, mert tisztázni akarja őt.
Amit kiderít, az veszélyesebb és félelmetesebb, mint maguk a Fogékonyak.
Meg kell ölnie a fiút, akit szeret, ha nem akarja, hogy ő végezzen vele
Sokat olvastam már erről a könyvről és nagyon félve kezdtem neki, mert eléggé negatív kritikát kapott. Lehet, hogy én vagyok túl egyszerű, de én kellemesen csalódtam benne.
Nem azt mondom, hogy mekkora durranás volt, de szerintem nagyon is abba a kategóriába tartozik amit kár lenne kihagyni annak aki kedveli ezt a műfajt.
Nekem nagyon tetszett a világ felépítése. Imádtam, hogy olvasás közben sikerült elképzelni a tájat, és vele együtt az időjárást is érzékelni.
A történetben kifejezetten tetszett, hogy bár disztópia attól függetlenül belekeverték a boszorkányságot. Imádtam, hogy teljesen elrugaszkodhattam a valóságtól.
Szereplők:
-Alauda: a naiv de ismert és mégsem fennhéjázó személyisége magával ragadott, bár szerintem kicsit sokszor választotta a futást a problémák elől.
-Beck: a csak szerethető karakter, mert ki nem szeretné, ha a párja akár a halált is vállalná érte, csak, hogy valamennyit vele lehessen, és mindig kiállna érte mindenben és mindenkivel szemben.
(Csak egy kérdés: Miért hosszú a haja?)
(Csak egy kérdés: Miért hosszú a haja?)
-A mellészereplőkkel már hadilábon állok nem igazán ismertette meg őket az írónő.
Számomra egyik sem olyan akit megemlítenék, nem igazán hagytak bennem maradandó nyomot.
Várom a folytatást. Remélem, hogy kiadó nem veti el, mert nem hozott akkora sikert mint más hasonló regények.
Kedvenc idézet:
" A pihék minden taktusra jobbra-balra szökellnek ahelyett, hogy lefelé esnének. És ha elfordulok, a hó követi a mozgásomat.
Legalábbis az imént mintha velem mozdult volna.
Ide-oda lengetem a kezemet. A hó oldalirányban siklik, mintha ringatnám. Milyen... furcsa. " 
Csillagok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése