Meg Cabot legújabb regénye sötét, fantasztikus történet a jelen világról… és az utána következőről.
A tizenhét éves Pierce új városba költözik, tele reményekkel. Talán az új iskolában újrakezdhet mindent. Talán szertefoszlik a szívét szorongató rettegés…
Kudarcot vall azonban minden próbálkozása. Ő itt is rátalál, és hajthatatlan elszántsággal követeli magáénak a lányt. Pierce tudja jól, hogy a srác korántsem őrangyal, sötét birodalma pedig távolról sem a mennyország, mégsem képes távol tartani magát tőle… különösen mivel a fiú mindig azokban a pillanatokban bukkan fel, amikor Pierce a legkevésbé várná, ugyanakkor a legnagyobb szüksége van rá.
Ám ha tovább zuhan lefelé a homályba, Pierce végül újra ott találhatja magát, ahová egyáltalán nem kívánkozik: az alvilágban.
A görög mitológia mindig is a kedvenceim közé tartozott.
Én már csak ilyen vagyok. Minden ami elrugaszkodik a valóságtól, és misztikus, azt imádom.
A történet alapja nagyon tetszett. Az írónő igazán remekül alakította át Hádész és Perszephoné történetét, és sikeresen áthelyezte a mai világba. A helyszín ismét sikeresen megfogott. Egy kis sziget, kis közösséggel, és az alvilághoz szorosan kötődő elmaradhatatlan régi temetővel.
Az alvilág képe is sikeresen megfogott. Valahogy pont olyan, ahogy én elképzeltem. Az égbolt mindig a szeles alkonyat színében tetszeleg, de ugyanakkor sötét és tükrözi a véget.
Azért akadt benne olyan is ami nem igazán ragadott meg. Kifejezetten az, hogy elég sűrűn ugráltunk az időben, és eltartott egy kis ideig míg rájöttem éppen hol vagyunk.
Ettől eltekintve egy nagyon könnyed egyszerű kis olvasmány.
Nem nagyon kell agyalni rajta.
Szereplők:
Pierce: Hát az elején nem igazán tudtam vele mit kezdeni, de nem adtam fel, és a végére sikerült megkedvelnem. De nem mondhatnám, hogy a kedvenc karaktereim közé fog tartozni. Aranyos, kedves, és igyekszik erős lenni, de mégis túl sok kétsége van mindig. Esetleg ha meg beindul, akkor meg tuti, hogy galiba lesz belőle.
John: Sajnos őt a könyv elején nagyon hanyagolják. Szinte csak a vége felé ismerjük meg. A kinézete alapján álom pasi, sőt a viselkedése alapján is mint kiderül. De majd meglátjuk a folytatásban.
Kedvenc idézet:
"Ugyan miért közlekedne John ablakon vagy ajtón, mint egy normális ember?
Miért is köszönne?
Csak egyszerűen bumm.
Reccs.
Viszlát."
Csillagok:
Én már csak ilyen vagyok. Minden ami elrugaszkodik a valóságtól, és misztikus, azt imádom.
A történet alapja nagyon tetszett. Az írónő igazán remekül alakította át Hádész és Perszephoné történetét, és sikeresen áthelyezte a mai világba. A helyszín ismét sikeresen megfogott. Egy kis sziget, kis közösséggel, és az alvilághoz szorosan kötődő elmaradhatatlan régi temetővel.
Azért akadt benne olyan is ami nem igazán ragadott meg. Kifejezetten az, hogy elég sűrűn ugráltunk az időben, és eltartott egy kis ideig míg rájöttem éppen hol vagyunk.
Ettől eltekintve egy nagyon könnyed egyszerű kis olvasmány.
Nem nagyon kell agyalni rajta.
Szereplők:
"Ugyan miért közlekedne John ablakon vagy ajtón, mint egy normális ember?
Miért is köszönne?
Csak egyszerűen bumm.
Reccs.
Viszlát."
Csillagok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése