Anna Banks: Triton (Szirénia öröksége 2.)

Fülszöveg:

Emma éppen most jött rá, hogy édesanyja egy réges régen eltűnt Poszeidón hercegnő, és az a tény megrengeti identitását. Félvérként az emberi világban különcnek és bogarasnak tartják, a Szirének között pedig utálat tárgya, ugyanis törvényeik szerint a félvérek által megérdemelt sors a halál. 
Ha még ez nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a Szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Teljesítse Galen kérését, azaz legyen biztonságban és reménykedjen a legjobbakban? Avagy érdemes lenne felvállalnia önmaga felfedésének kockázatát- és az ajándékáét-, olyan emberek életét mentve meg így, akiket sosem ismert?

Vélemény:

A sellős történeteket mindig is imádtam. Tapasztalataim szerint viszont elég kevés van belőlük. Valahogy ehhez a témához félnek hozzányúlni. Anna Banks ezt bátran megtette, és remek sorozatot alkotott. Végre sikerült jobban bemutatni a Poszeidon házat, és a Triton házról is többet megtudtunk. A Poszeidon teljesen magával ragadott, és alig vártam, hogy a kezembe vegyem a folytatást. Egyszerűen imádtam!!!

Emma kicsit néha eléggé bugyután viselkedett, de ettől függetlenül imádni való a egyénisége. Akaratos, dacos és kitartó.  Az a szeretet amit Galén iránt érez, nagyon szimpatikus. Hiába állítanak neki negatív dolgokat a fiúról, mégis megadja neki az esélyt, hogy bizonyítson. Az anyjától sok mindent örökölt, ami a könyv olvasása közben szép lassan előjön. Az uralkodói vonásokat nem lehet megtagadni. Galén ebben a részben, nem mondhatnám, hogy olyan kiemelkedő volt. Az előző könyvben sokkal nagyobbat alakított. Nem azt mondom, hogy ....., ő még mindig álompasi, de valamiért, most nem ragadott meg annyira. A testvére Raína viszont még mindig hatalmas. Imádom azt a lányt. Nála viccesebb és erősebb egyéniség kevés van. A külső és belső egyaránt imádni való. A hisztijei káprázatos hangulatot kölcsönöztek most is a könyvnek. Nekem egyértelműen ő a kedvenc. Tórafot sem hagyhatom ki a sorból. A rajongása amit a hercegnője iránt érez, egyszerre lenyűgöző és mókás. Persze a humora sem semmi. Srácok közül ebben a részben ő vitte a zászlót. 

Emma anyukájának, Náliának és Gromnak a Tritonház királyának a tiszta és múlhatatlan szerelme nagyon megindító volt. Van olyan ember aki nem ilyen szerelemre vágyik?

A Poszeidonház királya Emma nagypapája, szerintem hatalmas egyéniség. Remélem még találkozunk vele.

Idézet:

 "Azután Grom, a tritonkirály térdre ereszkedik az anyám előtt, és egyetlen könnycsepp gördül le az arcán. -Nália! - suttogja. És ekkor anyám arcul csapja.  Nem az a fajta nyakleves ez, amit feleselésért kap az ember. Nem is ökölcsapás, amilyet anyu a konyhánkban Galénnak és Tórafnak osztogatott. Az a fajta pofon, amit egy nő annak a férfinak ad, aki mélyen megsértette. És Grom jóindulatúan fogadja. -Kerestelek! - kiáltja, noha csak centiméterek választják el őket egymástól."

Csillag: