Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma – A Rémálom-dilemma (Akkordél Akadémia 2.)

Fülszöveg:

Porka Evergím talán meg tudja jósolni a jövőt szerelme, Eli Booker álmai által, de ettől az élete távolról sem lesz egyszerű. Mikor egyik sellő barátnőjét gonosz támadás éri, és halálos sérülésekkel magára hagyják, ráadásul az iskola tréfamesterét, Lance Rathbone-t vádolják a bűnténnyel, Porka ugyanúgy megdöbben, mint mindenki más. Lance-nak szüksége van Porkára, hogy az igazi támadót megtalálva bizonyítsa az ártatlanságát, de a kérését nem olyan könnyű teljesíteni. Eli álmai sem segítenek: inkább rémálmok, mint jóslatok. 
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka ex-barátját éppen felmentik az összeesküvés vádja alól, és mikor újra feltűnik az iskolában, Porkába bevillan, miért zúgott bele annak idején. A Mágusok Szenátusának szüksége van Porkára, hogy Paul közelébe kerüljön, és feltárja valódi motivációját. De ez a parancs dühíti Elit, aki már maga is kampányt indított Porka szívéért. 
Porka mindkét ügyet magára vállalja, és hamarosan gyanítani kezdi, hogy valami nagyobb szabású dologgal állnak összefüggésben. Komoly baj van Eli álmaival is, a jelek sötétebb tervekre vallanak, mint amit hőseink valaha képzelni tudtak volna.

Vélemény:

Ismét egy újabb ügyet deríthetünk fel. 

Jó volt olyan könyvet olvasni amely nem kapcsolódott olyan szorosan az előző könyvhöz. Nem azt mondom, hogy semennyire, mert persze a szereplők történetének a folytatására kíváncsi voltam. De azt mondom, hogy ez a két könyv még külön is megállja a helyét. Mindkét könyvnek meg van a külön kis cselekménye. A szerzőnek végig sikerült fent tartani az érdeklődést. Az utolsó pillanatig nem igazán érzékeltem, hogy mi is készül a háttérben.

Porka még mindig a feleselős korszakát éli, és nem igazán tudja tartani a száját. Nekem ez nagyon szimpatikussá teszi, és nagyon remélem, hogy nem nő ki belőle. Sokat mosolyogtam rajta. Kicsit én is ilyen vagyok, talán ezért is tetszik annyira. A kapcsolata Eli-val egyre érdekesebb, kifejezetten örültem, hogy nem 3 percbe telik, hogy egymásra találjanak. Bár  ennek is meg van az oka. De nem akarok spoilerezni.

Eli egyénisége kezd alakulni. Szimpatikus a srác. Igyekszik nem ítélkezni senki felett ismeretlenül, bár mindenkivel meg vannak a fenntartásai. A bizalmát ki kell érdemelni. Igen komolyan fejlődő képes a srác. Az érzelmei viharossága, szinte mindig rá van írva, és hogy ezt Porkának is megmutatja, igazán kedvelhetővé teszi. Végre egy olyan srác aki nem bújik el saját maga elől.

Szeléna, talán egy picivel többet mutat magából, mint az első kötetben.  De nekem még mindig keveset. Megtudtuk ugyan, hogy tetszik neki az akarat megszűnése, de így is nagyon titkolózó. 

Egy kis mitológiai tananyag:

Ami nagyon tetszik, hogy az írónő vette a fáradságot és megkülönbözteti a sziréneket és a sellőket. Sajnos túlságosan összekutyulják ezt a két fajt. Tehát a sellők a halfarkú, emberi felső testtel rendelkező lények. A szirének pedig a görög mitológiában egy szigeten élő szárnyakkal, karmokkal, szépséggel, és csodálatos hanggal megáldott nők. Akik a tengerészeket magukhoz csalják a hangjukkal, majd megölik őket. Egyes mondák szerint három nővér volt.

Aglaiophoné, Thelxiepeia és Peiszinoé

Paul sokat javult az önmagához képest. Mivel az előző könyvnél nem akartam lelőni a poént, ezért nem írtam konkrétat. Nekem ott az első pillanattól gyanús volt, hogy sumákol, és rosszban sántikál. Őszintén? Sokat javított az imázsán, de még mindig kételkedem benne.

Idézet:

"MIKÖZBEN ELI-RA VÁRTAM, pár percig vizsgáltam a szalonnás tojásomat, aztán fölkeltem, és a reggelis tálcám tartalmát kidobtam a szemétbe. A kukába valami felmordult: későn vettem észre, hogy elfelejtettem különválogatni az evőeszközt. A villa szinte azonnal kivágódott a kukából, mint egy rakéta, és homlokon talált. - Hé! - mondtam, és a sajgó pontot dörgöltem. Még jó, hogy ma reggel nem használtam kést. A kuka tetején egy kócos, barna fej jelent meg. A kukatroll rám villantotta hatalmas fekete szemét. Mr. Krumplifej volt, igazán csúnya, kifacsart változatban, a feje és a törzse kétszer olyan hosszú, mint a kurta keze-lába. Rám vicsorította a fogát, és összefüggéstelenül hadart. Rádöbbentem, hogy leszidnak. Méghozzá egy kukatroll. Dühösen kiabáltam rá. - Gyerünk, tűnés vissza! Véletlen volt."

Csillag: