Abbi Glines: A ​sorsom (Existence trilógia 2.)

Méltó folytatása az előző résznek.
Bár sokan lehúzzák ezt a sorozatot, nálam mégis nagy kedvenc. Nem olyan érzelgős mint az első kötet, viszont pörgősebb és eseménydúsabb.

Fülszöveg:
Pagan Moore számára semmi sem egyszerű. Lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután szerelmét megmentette attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. De tévedett. 
A női szívek megdobbantója, az iskolai hátvéd, Leif Montgomery eltűnt. Amíg a város beleőrül az aggodalomba, Pagan más okokból lesz idegroncs. Úgy tűnik, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke. 
Dank már a kezdetektől tudta Leif titkát, de nem kezdett el aggódni egyetlen lelketlen teremtmény miatt. Azonban most tudatosul benne, hogy mekkora hibát követett el. 
Pagan lelkét már születésekor megjelölték, kielégítve ezzel egy olyan sötét erőt, amit a Halál meg sem közelít. Dank tudja, Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de a lány az övé, azt pedig már bebizonyították, hogy akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, nem jelenthet problémát…


Vélemény:
Pagan az áldozatával megmentette Danket és a szerelmüket.
Leifről kiderült, hogy nem ember, hanem egy lelketlen lény, aki egy gonosz voodoo szellem király fia, és a lány lelkét odaígérték neki.
Dank mindent megtesz, hogy felmentse Pagan lelkét az alku alól, közben pedig Leif és az apja mindent elkövet, hogy megszerezze.
Pagan álmok formájában emlékeket idéz fel. melyek sok titokra és megoldatlan rejtélyre adnak választ.

A borítóval kell kezdenem. Az eredeti borítók ennél a sorozatnál kimagaslóan szebbek, mint ami nekünk magyar olvasóknak jutott. Biztos meg van az oka amiért a kiadó ezt nyújtotta nekünk. Na de mégis....
A történetnél az írónőnek sikerült olyat alkotnia ami továbbra is fent tartja az érdeklődésemet. Volt benne akció, harag, és szerelem is bőven. Újabb titkok lepleződnek le, amik tesznek róla, hogy folyamatos olvasási kényszert érezzünk. Bár nem volt annyira szívbemarkoló, mint az előző rész, de azért kitett magárt.
Pagan karaktere szépen fejlődik a maga módján. Megfelelően kezeli a Halállal való romantikus kapcsolatát. Számomra ő egy kellőképpen kifinomult egyén, aki az események nagy hányadában a legjobb reakciókat választja.
Dank dühét, szeretetét és az összes érzelmét még mindig imádom. A meglepetések amit az emberi érzelmek okoznak számára állandóan megmosolyogtatnak. Kettőjük kapcsolata a tökéletesség határát súrolja, az abszurd helyzettől eltekintve.
Leif is visszatér közénk. Az ő személyisége, az akit nem tudtam utálni, de nem szeretni sem. Komolyan mondom, hogy tényleg sajnálom a srácot. Nem rossz gyerek ő, csak rossz helyre született.
Miranda, Pagan barátnőjének a cserfessége még mindig elvarázsol. Az a lány tele van élettel. Az ő dumáit egyszerűen képtelenség nem élvezni.

Gee

Végül de nem utolsó sorban megemlítenék még egy szereplőt, akiről az előző könyvben már kaptunk utalásokat. Nem hittem volna, hogy visszatér. Pagan exbarátja Jay. Szerintem a srác még fog fejfájást okozni Danknek a folytatásban. 
Úristen!!!! Geet ki ne felejtsük! Az ő humora, megjelenése és viselkedése kimagaslóan hatalmas. Mellékszereplők közül eddig nálam ő az ÁSZ. Imádom a csajt. Bátor, merész, őszinte és a szarkazmusa hatalmas.

Várom a következő részt!!!! 

Idézet:

  "Dühödt, féltékeny morgás tört ki belőlem, mielőtt magamba fojthattam volna.
   Pagan megperdült a karomban, és homlokráncolva nézett föl rám.
   -Mi van?
   A fejemet csóváltam, és mély levegőt vettem. Ezt az érzelmet egyelőre még nem tanultam meg jól kezelni. Kezdtem azt hinni, hogy soha nem is fogok tudni mit kezdeni vele. Irigy és birtokló voltam. Azt akartam, hogy Pagan csak az enyém legyen.
  -Tényleg elhiszed, hogy létezik? - sikerült kinyögnöm a kérdést. Muszáj volt az aktuális problémára koncentrálnom. Nem tetszett a gondolat, hogy valaki más mentette meg őt gyerekként. Valahogy nem stimmelt ez az egész. Pagan teljesen megfeledkezett erről a sok mindenről, most pedig hirtelen visszatértek az emlékei. Az a hang volt a kulcs. Meg kellett találnom azt a bizonyos hangot.
  -Igen. Szerintem annak a fiúnak a hangját hallottam, mintha a fülembe suttogott volna - mondta, és megszorította a karomat. - Ne morogj már Dank! Jesszus, nem vagy állat."

Csillag: