Vonda N. McIntyre: A ​nap és a hold dala

A Napkirály udvarában kalandozni nem mindennapi élmény. Sellők társaságát élvezve pedig  még sokkal jobb. Egyszerűen tökéletes volt ez a könyv. Még több ilyet!!!!!

Fülszöveg:

A ​​17. századi Franciaországban járunk, ahol éppen XIV. Lajos uralkodik színpompás és lobogó ambícióival. Ő úgy gondolja, hogy a jólét és a szépség áll mindenek felett; a kegyetlenség a frivolságból fakad; a tudomány és az alkímia pedig összeférhetetlen. A Tükrök Termétől kezdve a Versailles-i kastély elbogarasodott padlásáig mindenütt udvaroncok hada próbálja kielégíteni a király vágyait, vagyonokat és szabályokat elpazarolva és sutba vetve, testvéri kapcsolatokat feláldozva ezzel. 
Mindezek ellenére uralkodása 15. évére XIV. Lajos a nyugati világ egyik legerősebb birodalmává változtatta Franciaországot. Egy dolog nem változott: a király határtalan vágyakozása a dicsőségre. Egy túlontúl merész ötletként a király elküldte filozófusát egy expedícióra, amely során a halhatatlanság forrását kell felkutatnia – mely talán csak a ritka, mitikus tengeri szörnyeknél található meg. Az ország, Isten és a király dicsőségére, Yves de la Croix atya visszatér a kincsével: egy nehéz, jéggel megpakolt csomaggal… és egy tállal, amiben egy sikítozó lény van foglyul ejtve.


Vélemény:

Marie-Joséphe nemrég érkezett Versailles-ba, hogy a király testvérének hölgy családtagjait segítse, és szórakoztassa. Testvérét Yves atyát is ide várja, aki a Napkirály megbízásából, egy különleges küldetés vezetője. Az atya sikeresen tér vissza az útjáról. Zsákmányai nem mások, mint egy holt és egy élő sellő. Feladata, hogy kutatásokat végezzen és a hallhatatlanság forrását megtalálja ezekben a lényekben. A testvérek kimagaslanak a tudományok kutatásában. Húga segédkezik neki a holt felboncolásában, és az élő sellő gondozásában. Miközben Marie-Joséphe igyekszik megismerni, és ellátni ezt a különleges lényt, szoros kapcsolat alakul ki köztük, és barátokká válnak a sellőlánnyal. Persze egy ilyen udvarban akadnak mások is akik a barátaivá válnak, és akadnak bőven ellenségek is.

Eddig is kíváncsi voltam a Versailles-i kastélyra, de ez most igazán felcsigázott. Az épület, a park, a kor és a divat leírása valami fantasztikus. Persze a francia nevek, és kifejezések kicsit nyelvtörőek, de a történet kárpótol mindezért. Intrikák szövevénye veszi körül az egész udvar tartást, ami igazán izgalmassá teszi az olvasást.
Marie-Joséphe egy naiv, kedves és szerethető karakter, aki igyekszik mindenkiben a jót látni. Szegénykémnek azonban rá kel jönnie, hogy nem minden olyan tökéletes mint amilyennek látszik. Testvére Yves, számomra egy kicsit karót nyelt figura, nem igazán sikerült meg kedvelnem, csak az utolsó lapokon jutottam el odaáig, hogy na jó. Talán nem is olyan rossz. 

A tengeri szörnyet egyszerűen imádtam. Igazi egyéniség, és a meséi frenetikusak. A kép amit alkotunk a fejünkben ezekről a lényekről, nem is hasonlít arra ahogy ebben a könyvben ábrázolják.
Akit még kiemelnék az Lucien de Barenton a király tanácsadója. Igazán egyedi személyiség. Szinte mindent elért az életben, mindannak ellenére hogy az sors, nem volt túl kegyes hozzá. Ő egy eléggé összetett és okos figura.



Idézet:

   "A lány szeme előtt pergő jelenetek most megremegtek. A fogoly nőstény hangja rekedt hörgésbe fulladt, s vele a látomások is eltűntek.
    Napkelte színezte át a fénylő vizet.
    Marie-Joséphe dideregve vette magához a jókora paksamétát, amelyben megörökítette a látottakat és hallottakat. Az utolsó faszéndarab is a padlóra hullott, oly puhán, mintha csak odasodródó hamu lenne.
    -Megmutattad milyen volt az életed - szólt oda a tengeri szörnynek. - Megmutattad a családodat...
    A nőstény tovább énekelt."

Csillag.