Mary E. Pearson: Az árulás csókja (A Fennmaradottak krónikái 1.)

Fülszöveg:

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.

Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Vélemény:

Lia

Van egy hercegnőnk Lia, aki elmenekül a esküvője, és a hagyományok elől. Szeretne átlag életet élni, ráerőltetett szabályok nélkül. Nem is retten vissza semmitől ennek érdekében, dolgozni kezd, és megtanul szerényebb és rosszabb körülmények között élni mint egy hercegnő. Saját magát azonben senki nem tagadhatja meg. Segítője Pauline egy csupa szív lány. Megjelenik a hercegünk és az orgyilkosunk. Sokáig fogalmam sem volt róla, hogy melyik-melyik. A hercegünk azért indul Lia után, mert kíváncsi, hogy milyen az a lány aki megmerte lépni, hogy hátat fordít a hagyományoknak, ezzel kockáztatva, hogy apja a király vérdíjat tűzzön a fejére. Az orgyilkosunk feladata egyértelmű. A hátérben a két királyság egyesítésének a megakadályozása a cél. Kaden egy szőke, barna szemű, igazán érdekes fiú. Könnyen megkedvelhető. Rafe egy igazi szívtipró. Fekete haj, és kék szemek. Szerintem ettől sokan elolvadnak. Magabiztos, és imádni való.  Olyan szereplőt nem igazán találtam a regényben akit kifejezetten utálni lehetne.

Kaden

Rafe

A borítója káprázatos. Ezért is ragadt meg a szemem rajta. A fülszöveg elolvasása után már tudtam, hogy olvasni akarom. Bár egy kicsit többet vártam. Mindenféleképp érdemes elolvasni, de senki ne várjon egy mágiával, és csodákkal teleszőtt világot.

A könyv első pár fejezete elég döcögősen ment, aztán végre elkezdett beindulni. Körülbelül a felénél, volt egy nagy döbbenet. Az írónő rafinált módon játszott, és ezért is csodálkoztam el nagyon. Fogalmam sincs, hogy ki járt még hasonlóan, vagy fog így járni, de szerintem kifejezetten jót tett a történetnek.

Minden negatív gondolattól függetlenül biztos, hogy elolvasom a folytatást.

Idézet:

 "Rafe átkarolt, és elmesélte, hogy azért késett, mert a ruháinak, amelyeket a fürdőházba kikészített, valamiképpen lába kelt. Kénytelen volt vissza szaladni a fogadóhoz, miközben csak egyetlen törölközővel takargatta magát. A ruháit végül Otto állásába szórva találta meg.
  Elnyomtam a kuncogást, mert elképzeltem, ahogy egy szál törölközőben menekül.
 - Kaden?
 - Ki más?" 

Otto

Csak, hogy Otto személyével is tisztában legyünk, itt egy kép róla.

Csillag: