Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Vélemény:
Először is. Szeretném nagyon szépen megköszöni a sógornőmnek, hogy ilyen csodás ajándékot kaptam tőle.
Ennek a könyvnek először a borítója fogott meg, ami káprázatos. Aztán a fülszövege. Akkor már tudtam, hogy nekem ezt muszáj elolvasnom. Nem is csalódtam. Ez egy igazi remekmű!!!!!
A történetünk Gavaldonban kezdődik, ahol is megismerkedhetünk, két lánnyal. Az egyik gyönyörű, és kedves (Sophie). A másik igénytelen, és morcos (Agatha). Ennek a két leányzónak, teljesen különböző személyisége van, és mégis barátnők. A városkájukban a monda szerint négyévente elrabolnak két gyermeket. Egy jót és egy rosszat. Sophie hisz ebben és készül is rá, hogy igazi hercegnővé válhasson. Agatha azonban, nem igazán akar hinni ebben, attól függetlenül, hogy szinte bizonyítékok vannak rá. Az eltűnt gyermekek közül, vannak olyanok akik mesekönyvek lapjain elevenednek meg. És láss csodát a két lányt elrabolják, és egy iskolában kötnek ki. Ám az érkezésnél, a jelek szerint hiba kerül a rendszerbe. Agatha a a jók iskolájába kerül. Sophie pedig a rosszakéba.
Innentől kezd csak igazán bonyolódni a történet.
A helyszínek egyszerűen lenyűgöztek. A jók oldalán egy igazi kristály és cukor kastélyban érezhetjük magunkat (szó szerint). A rosszak oldalán pedig egy ezer éves kísértet kastélyban, melybe az embernek még mersze sincs belépni. A kék erdő a közös pont. Amit azért szívesen megnéznék élőben.
A szereplők összetettek és érdekesek, beleértve a mellékszereplőket is.
Agatha személyisége lenyűgöző. Nem hisz magában, és képtelen bízni a jóság erejében. Bár a könyv olvasása közben,mindig megmutatja, hogy benne lakozik a legtöbb szeretet és jóság.
Sophie-ban már az első pillanatól kételkedtem. Számomra ő egy önimádó egoista lány volt a könyv elejétől. Bár néha észhez kap, és ha érdekei úgy kívánják akkor képes lemondani erről.
Mindkét lány eléggé ingadozik szinte végig, és nem igazán tudják, hogy hol a helyük.
Tedros a herceg. Na ő volt az aki nem igazán ragadott meg. Könnyű irányítani. Ami le van írva a nagy könyvben azt kell tenni az elve. Bár rejtőzik benne valami, ami talán a folytatásban akár elő is bújhat.
Mellék szereplőként, talán Hestert említeném meg. Igazi kis boszorkány aki mégis mindig tudja, hogy éppen mit kell cselekednie ahhoz, hogy a dolgok a megfelelő mederben terelődjenek. Nem csak a saját részére, hanem mindenkinek.
A végén találunk egy olyan csavart, ami nekem eszembe se jutott volna.
Minden elismerésem.
Őszintén?
Az elején volt egy nagyon pici Harry Potter feelingem. Talán a varázslat miatt.
De a szerzőnek sikerült bebizonyítani, hogy teljesen mást és egyedit alkotott.
Bátran ajánlom mindenkinek. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Akikben ott rejtőzik a mesék szeretete azok imádni fogják.
Nagyon várom a folytatást!
Idézet:
" -A meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe.
-Úgy gondoltam, az jobb befejezés.
-A születésnapomra döglött békát adtál nekem.
-Hogy emlékeztesselek, hogy mind meghalunk, a föld alatt fogunk rohadni, és megesznek a kukacok, szóval addig élvezzük a szülinapjainkat, amíg élvezhetjük. Elgondolkodtatónak találtam.
-Agatha, hiszen halloweenkor menyasszonynak öltöztél.
-Az esküvő elég félelmetes.
Sophie csak bámult.
-Hát jó. Lehet, hogy tényleg egy kicsit más vagyok! - mordult Agatha. - És akkor mi van? "
Csillagok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése