Fülszöveg:
Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.
Vélemény:
Akármelyik Luxen könyvet olvasom is, képes vagyok újra és újra beleszeretni Daemonba.
Szerintem aki ez után a könyv után érdeklődik az már biztos, hogy olvasta a sorozatot.
A regényt már olvashattuk Obszidián címen Katy szemszögéből. Ott a könyv végén találkozhattunk is pár fejezettel ebből a könyvből. Már akkor azt kívántam, hogy bár születne egy könyv Daemon szemszögéből is. Csiribí-csiribá..... ITT VAN.
A hírek szerint még két kötet várható Daemon szemszögéből. Ha jól tudom A KMK már a következőn dolgozik és talán idén kézbe is vehetjük.
Lehetne egy pasi ennél bosszantóbb és szerethetőbb egyszerre? Erősen kétlem.
Kegyetlen és mégis, nagyon jó humorral rendelkezik a karakterünk. Persze ezt eddig is tudtuk. Ahogy az első könyvnél, úgy ennél is simán előjött a torokszorító érzés, amikor éppen olyan jeleneteket olvastam. Ez az a kategória, ami a csillagokba repít, hogy aztán lepottyanj. Majd talpra állj és folytasd tovább és ismét emelkedj. Komolyan még most is annyira a hatása alatt vagyok. Hiányzik, és sajnálom, hogy vége lett. Szeretném addig olvasni, amíg élek.
Imádtam, ahogy a főszereplőnk folyamatosan harcol saját magával. Hadakozik az érzéseivel, sőt nagyon lassan ismeri fel őket. Esetleg, ha sikerül is, akkor sem tudja és akarja elfogadni.
Egyetlen negatívumként a borítót hoznám fel. A koncepció nagyon tetszik, de szerintem nem éppen a legelőnyösebb képet választották.
Sajnos még mást nem olvastam az írónőtől, de ami késik, az nem múlik. Úgy gondolom, hogy az egyik legjobb stílussal rendelkezik.
Idézet:
"Lecsukódott a szemem. Hát persze, hogy Dee-t nem aggasztja a dolog, még az után sem, ami Dawsonnal történt. Csak azzal foglalkozott, hogy kedvesek-e. Eszébe sem jutott, egyetlen pillanatig sem, hogy miféle veszélyt jelent a számunkra egy ember közelsége. A húgomnak aztán nem. Tejesen átment szivárványt hányó egyszarvúba."
Csillag:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése