A tizenkilenc éves Kelsea Glynn pontosan olyan, mint a többi hasonló korú lány: engedetlen, meg van győződve a saját igazáról és mindig mindent jobban tud az idősebbeknél. De tőlük eltérően ő éppen egy királyságot készül megörökölni: egy királyságot, ami korrupt, romlott és veszélyes. Vagy a legrettegettebb uralkodójává válik, vagy már az első héten orgyilkosok áldozata lesz – minden rajta múlik, és azon, hogy milyen döntéseket képes meghozni.
Erika Johansen regénye klasszikus fantasy elemekből építkezik, de nem szégyell sokszor kegyetlen és erőszakos lenni: a Tear királynője egy fiatal lány történetét meséli el, aki sokáig volt kénytelen száműzetésben élni, hogy végül hűséges testőreivel visszatérjen, és elvegye, ami jogosan jár neki. Fekete mágiával, rejtélyekkel és akciódús jelenetekkel teli történet, amire már Hollywood is lecsapott: várhatóan Emma Watson lesz a készülő film főszereplője és egyben producere is.
Vélemény:
Ez a könyv elég kettős érzelmeket váltott ki belőlem.
Egyszerre imádtam, a cselekményt a szereplőket, de ugyanakkor mégis nehezen értem a végére. Jó lett volna ha gyorsabban be tudom fejezni. Bár a disztópia jelzőt nem kapta meg, mégis nem egy utalás van ami erősen ezt jelzi. Olvasás közben viszont mégis, inkább csak fantasynak érződik.
Kelsea tehát útnak indul, hogy érvényesítse örökölt jogait. Anyjáról, és országa politikai helyzetéről vajmi keveset tud. A királynői testőrség egy napon megérkezik a házhoz ahol a nevelőszüleivel él, hogy elvigyék és a trónjára ültessék. Akármilyen útra indul is az sosem egyszerű. Mindig mindenhonnan a halál leselkedik rá. Főhősnőnk hamar felnő a sorok haladtával. Kifejezetten szépen fejlődik a személyisége. Sok mindenre rájön saját önmagával, és a nevelésével kapcsolatban is. Hamar tudatosul benne országa helyzete, és már az első pillanatoktól, igyekszik megfelelő lépéseket tenni, hogy ezen javítson. Valljuk be, a rabszolgasággal, a tanulatlansággal, és a kilátástalansággal nehéz harcolni.
 |
| Kelsea |
Pár másik szereplő szemszögét is megismerhetjük a a könyvben.
Thomas: A nagybácsi. Kelsea anyjának a testvére, aki kormányzóként mesterkedik, és igyekszik megöletni unokahúgát, hogy hatalmon maradhasson.
Vöröskirálynő: Vele egy kicsit bajban voltam, még mindig nem tudom, hogy igazából mi is mozgatja. Valami nagyon beteg némber lehet. Ugyanakkor sajnálatra méltó is.
Javel: A kapuőr. Aki elsüllyedt a saját bánatában. Vágy, hogy visszakapja amit elveszített, még akkor is ha ez az út sötétségbe taszítja a lelkét.
Amit nagyon is kiemelnék, mert igazán ötletesnek tartottam, az nem más mint az irodalom az irodalomban. Kelsea egy könyvmoly. Ami nehéz dolog az ő világában, mert könyvekből nagyon kevés maradt fent a a birodalmában. Megemlítik Rowling 7 kötetes sorozatát, Sőt helyet kap benne a Gyűrűk ura, és a Hobbit is. A humorát sem hanyagolnám el. A Királynői testőrség igazán szókimondó társaság. Sok olyan helyzetet teremtettek ami megmosolyogtatott.
Összességében jó kis olvasmány volt.
Nem tudom, hogy a filmes hírek mennyire igazak. Sajnos semmilyen friss infót nem találtam róla.
Idézet:
" Kelsea lüktető fejjel és kiszáradt torokkal ébredt, de csak reggelinél jött rá, hogy életében először másnapos. A hányinger ellenére el volt ragadtatva, mint mindig, amikor valami olyasmi történt vele, amiről a könyveiben olvasott. A háborgó gyomor nem tűnt árnak egy irodalmi kaland megvalósulásáért."
Csillag:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése