Kae Westa: A démon és a papnő

Megígértem magamnak, hogy nyitottabban fordulok a magyar írók felé. Sikerült is betartanom.

Elhoztam nektek egy fenomenális, akciókkal teli, és humorral bőven megtűzdelt  olvasmányt.
Egyszerűen imádni kell és pont.

Moly

Fülszöveg:

Mortua ​​egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…

Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.

A szellemek egész életében mellette álltak

– de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?

Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?

Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!

Vélemény:

Húúúúúúúú!!!!! Nem is tudom, hol kezdjem.

Lehengerlő volt számomra a világ amibe belecsöppenten a könyv olvasása közbe. A hitük amit a rend képviselt egyszerűen kifogástalan. A szellemek segítségét kérni akik ráadásul még kommunikatívak is. Halálukkor az emberek nem elhagyják a földet, hanem szellemként maradnak, és segítik az életben maradottakat. 

Több világ is létezik, amelyekről szinte semmit nem hallunk (kivéve persze Valianét). Ezekben az esetekben mindig kíváncsivá válok, és zavar ha nem tudhatok meg több információt. Ebben az esetben viszont nem volt ilyen érzésem. 

Az hogy nem egy történetet élhettem meg főhőseinkkel, még magasabbra emeli a könyvet a szememben. A szereplők mind aprólékosan és komolyan lettek kidolgozva. Nem találtam olyan karaktert akit igazin utálni tudtam volna. Pedig ez velem nem sűrűn fordul elő. 

A befejezés maximálisan olyan lett ami kielégíti az olvasói vágyaimat. Egyszerű és mégis tökéletes. Ezzel nem azt mondom persze, hogy nem olvasnám szívesen tovább Mortua és Valian történetét, vagy akár a többi szereplőét, de végre valami aminél nem maradt hiányérzetem.

Valian

Mortua cserfessége és egyenessége simán csak magával ragadott. Kíváncsi, szemtelen, bosszantó és nem kertel. Nagy kedvenccé vált. Eleinte nem tartottam túl okosnak, sőt inkább felelőtlennek, de mindettől függetlenül kedveltem. Ám a történet haladtával rá kellett jönnöm, hogy igenis egy nagyon okos és nagyon bátor lány. Valiannal igazán megfelelően bánik és kezeli őt, tudva, hogy egy démonnal van dolga. Valian is kimagasló karakter. Számomra a komor önmagukat marcangoló karakterek valamiért mindig is vonzóak voltak. Persze csak ha nyomós okuk van rá. A jóképű démonunknak van bőven. Rengeteg szereplőről regélhetnék még, de akkor sose érne véget a bejegyzés.

Akit még röviden kiemelnék az a lovaghölgyünk Brietta. Megindító volt a hűsége és az állhatatossága.

Idézet:

" Bármennyire is teszett neki a démon, Mortua most már komolyan bosszankodott. Rátette két kezét Valian mellkasára, és határozottan eltolta magától.  

 -Először is: nem foglalkoztat jobban, csak érdekel. Másodszor lehet, hogy neked természetfellettien éles hallásod van, de én se vagyok süket! És harmadszor, büdös a szád. A te fajtád nem szokott tisztálkodni? 

 Valian elképedve meredt rá, aztán megrázta a fejét. 

 -De, vérfürdőt veszünk napjában háromszor! Mit gondoltál? 

 -Akkor már tudom is mitől van ilyen színe a hajadnak. Megfoghatom? 

 -A hajamat? Nem, nem foghatod meg! 

 -Kár... "

Csillag:

Ne feledjétek a Nyereményjáték még mindig tart.