Jojo Moyes Mielőtt megismertelek (Mielőtt megismertelek 1.)

Zsebkendőt ne felejts el elővenni, ha belekezdesz. Legfőképp a vége felé figyelj erre a részletre.
Mindenképpen ajánlom. Érdekes, tanulságos, és mind emellett még magával ragadó is.

Fülszöveg:
Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?


Vélemény:

Kevés olyan regény van, ami a realitás talaján mozog és felkelti az érdeklődésem. A könyvvel kb. 3 éve találkoztam először. Akkor eldöntöttem, hogy elolvasom majd. Eljött az ideje.
Tudtam, hogy tetszeni fog, és mégis egy kicsit más volt mint képzeltem.

Lou, egy igazán szerethető és egyedi karakter. Imádtam az öltözködését. Igazi bátor csajszi volt a ruhás szekrénye terén. Amit nem igazán tudtam lenyelni, hogy simán elfogadta, hogy mások, butának és szerencsétlennek titulálják. A családja eléggé kedvelhető személyekből állt. A húgát kivéve. Őt egy igazi önző egoista okostojásnak tartom. A pasija szintén csak egy önmagával törődő ......  Nem is csodáltam, hogy nincsenek nagyon céljai. 
Willt az első pillanattól imádtam. Úgy éreztem, hogy a világot tisztán és valóságosan látja. Remek kis megjegyzései és igazán csípős humora van ahhoz képest, hogy milyen lapokat osztott neki a sors. Kettőjük kapcsolata igazán szépen és fokozatosan épül fel. 
Azt hiszem nem mondok újat, és nem számít spoilernek, ha azt mondom, hogy ez nem Happy enddel végződik. Mégis sikerül egy pozitív befejezést adnia.

Több

Igazán örülök neki, hogy már van folytatás. Kíváncsi vagyok Lou további sorsára. És bízok benne, hogy sikerül mindazt megvalósítania amit Will nyomására eltervezett és megálmodott magának.

Amit negatívumként hozzá tennék.
Az első résznek a filmes és az eredeti borítója is nagyon szépre sikerült.
Addig ez. Mi is ez? Talán katasztrófának nevezném.


Akkor nézzük mivel is adták ki először. Ez a borító számomra egyedi és különleges. Nem is értem, hogy a második, hogy sikerülhetett ilyenre.


Mindenki tudja, hogy készült belőle egy film. Méghozzá nem is akármilyen színészekkel.
Lou: Emilia Clarke (Trónok harca-Daenerys Targaryen)
Will: Sam Clafflin (Éhezők viadala 2: Futótűz-Finnick Odair)

Magyar feliratos előzetes:

Idézet:

" -Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy, hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy... - Nagyot nyelt.
  Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik.
  -Én csak... szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig. "

Csillag: